„Az albérleti lehetőségek kiválasztásánál jellemzően az ár és a lokáció az elsődleges szempont hazánkban. Ez érthető, hiszen jelentős anyagi ráfordítást igényel a leendő egyetemistáktól lakhatásuk megteremtése. A különböző egyetemvárosok között viszont jelentős lehet a különbség. Természetesen, ebben a tekintetben is a főváros a legdrágább az átlagos, havi 150.000-165.000 forintos bérleti díjakkal. Az egyetemistáknak megfelelő kisebb lakások azonban már havi 120.000 forintért is kivehetők, a külvárosi részekben pedig pár ezer forinttal még olcsóbb is lehet. Adataink szerint a legtöbb, hallgatói élettől vibráló nagyvárosban átlagosan 100-135 ezer Ft között vannak a költségek havonta. Aki viszont például Kaposváron kezdi meg szeptembertől tanulmányait, elég, ha „csak” havi 75.000 forinttal számol. Jó hír viszont, hogy a leendő egyetemistáknak van miből válogatniuk, jelenleg ugyanis kínálathangsúlyos az albérletpiac” – árulta el Benedikt Károly, a Duna House PR és elemzési vezetője.
A kiválasztott lakás bérleti díja csak egy tétel a sok közül, informálódni kell a többi kiadásról is. Ilyenek például a különböző közüzemi díjak, amelyek összege kellő információt ad a jövőbeni rezsikiadásokról, ami szintén a bérlőt terheli hónapról hónapra. Hogy tiszta lappal indulhasson a bérleti jogviszony, érdemes meggyőződni a lakás tehermentességéről – egy korábban felhalmozott közüzemi hátralék ugyanis akár a szolgáltatás lekapcsolásával is járhat. A rezsi mellett a közös költség kifizetése is a bérlőre hárul, amelyben gyakran a fejlesztési alapba kerülő tételek is szerepelnek, a lakóépület jövőbeli felújításához. Ennek előnyét a lakást kivevő fél nem feltétlenül élvezi, ezért a legtöbb esetben ezt a részt a tulajdonosok átvállalják, de érdemes ezt is előre egyeztetni. És akkor nem szabad elfeledkezni a kaucióról sem, ami általában 1-3 havi bérleti díjat jelent, amit bérlőként még a beköltözés előtt, egy összegben kell kifizetni, az esetleges jövőbeli elmaradások, szerződésszegés pénzügyi biztosítására.
A Duna House szakértője hozzátette: a matek mellett érdemes még jónéhány részletet tisztázni a végső döntés előtt, akár ingatlanos szakember bevonásával. A legfontosabb a két fél között létrejött bérleti szerződés írásba foglalása, amely a bérleti díj és egyéb költségek meghatározása mellett magába foglalja az ingatlanhoz kapcsolódó további feljegyzéseket. Ilyen például a garanciális hibák javításának kérdése, a lakásban található bútorok, berendezések jegyzéke, az óraállások jegyzőkönyvezése vagy a felmondás módja.
A bérlő szempontjából fontos pontosítani, hogy csakis a nem rendeltetésszerű használatból eredő károkért felel, a törvényszerűen bekövetkező garanciális hibákért (például elromló műszaki berendezések, csőtörés stb.) viszont nem, s annak javítási ügyintézésére sem kötelezhető. A szerződéshez érdemes csatolni egy külön dokumentumot, amely felsorolásszinten tartalmazza a lakásban található ingóságokat, állapotuk feltüntetésével, – a drágább értékűek esetében – fotóval. Az óraállások adminisztrációja pedig azért elmaradhatatlan, mert a bérlő ezzel védheti magát attól, hogy a bérlet kezdeténél korábbi költségeket tartalmazó számlákat is neki kelljen fizetni. Hogy a bérlő ne kerüljön egyik napról a másikra az utcára, a felmondás határidejét érdemes 60 napban meghatározni, különösen határozott idejű bérleti szerződés esetén. Aki pedig hosszútávra tervez, hosszabbítási opciót is megfogalmazhat, amelyben az évfordulós áremeléssel kapcsolatos lehetőségekre is kitér, például, hogy a tulajdonos nem növelheti meg a bérleti díjat az infláció mértékénél többel.
A bérleti szerződéshez tehát mindenképp ragaszkodni kell, még akkor is, ha a főbérlő nem érzi szükségességét. A jogilag tiszta helyzet jelenti az egyetlen megoldást, ha vitás helyzetre kerülne sor – legyen szó akár anyagiakról, akár felelősségvállalásról. A legbiztosabb, ha a szerződést közjegyző előtt kötik, hiszen így közokiratnak minősül a megállapodás, és a benne foglaltakat mindkét fél könnyebben tudja érvényesíteni.